| « Posta | Elmondom még egy ötletemet » |
Megint elolvastam a három könyvet, és megint csak elégedett vagyok. Na jó, csak majdnem, de azért inkább jó az érzés, mint rossz.
Raul Renier ugye Kornya Zsolt, aki a Magus és Ynev kapcsán vált ismertebbé. Még annak idején a Rúna három számában jelent meg három novella, ami késõbb az elsõ Mersant-könyv A hitehagyott elsõ három fejezete lett. A könyv a középkorban játszódik, amikor a kereszténység tûzzel-vassal írtja a nem keresztényeket, és lassan az inkvizíció kiírtja az õsi mágusok közül az utolsókat is. Ekkor az egyik elpusztított domínium mágiatudással nem rendelkezõ embere kalandos úton felavattatja magát az egyik utolsó megmaradt hermészi mágussal. A domínium pusztulását és a felavatást tartalmazza az elsõ könyv.
Nagyszerûen megírt, sötét hangulatú regény, jó szereplõ(k), és élvezet olvasni minden alkalommal.
A második rész, ami A kárhozott címet viseli, már kicsit felemásra sikerült szerintem. A könyv egy fiatal fickóról szól, aki megcsömörlött az élettõl. Látja, hogy a világ, amiben él, milyen képmutató, és mennyire mocskos. De félmondatokból, és egy barátjától hozzá került könyvbõl kideríti, hogy a vannak olyan emberek, akik megtremtik a saját igazságukat, és abban élnek. Röviden: erõsebbik kutya b*szik, és õ azok közé akar kerülni, akik a legerõsebbek.
Kalandozik jobbra-balra, míg végül rátalál a Fekete Ember nyomára, aki persze Mersant. Ezeket a kalandokat, a nyomozást, és végül a találkozást írja le a regény. Kornya még mindig jól ír, a történet is összeáll végül, de valahogy ingadozó a dolog. Hol pofon egyszerû, hol elég bonyolult, nem egységes a színvonal. Valahol olvastam, hogy ezt kiadói nyomásra írta, sajnos meg is látszik rajta.
Ez után a Rúnában megjelent még egy novella, ami az elõbb említett fiatalember egy újabb kalandját meséli el, és nagyszerû. Arra számítottam, hogy ez lesz a harmadik könyv bevezetõje, de sajnos nem.
A harmadik könyvben megint Mersant van a központban, A kívülálló címmel. Ebben Mongóliában kalandozik, hogy egy másfajta tudással rendelkezõ mágusnak segítsen, aki segítséget kért tõle. A vége ugyan nem az, amire számít, de megismerkedik egy harmadik beavatottal is, aki szintén nem az õ vonalához tartozik. Ezt megint csak élvezettel olvastam, mert nagyon jó. A történet megint magával ragadó, a szereplõk jók, a nyelvezet a megszokott igényes és szép.
Ha jól tudom, akkor ezen kívül megjelent még egy novella, ami egy Cherubion-os kötetben kapott helyet, és Mersant egyik “barátjával", Steinhard kapitánnyal foglalkozik. Ezt még nem olvastam.
Valahol azt is olvastam, hogy Kornya még két könyvet tervezett, de azok nem jöttek össze. Sajnálom, mert ha csak annyira lettek volna jók, mint a középsõ a mostani ciklusból, akkor is simán felette lettek volna a “szokásos” magyar fantasy felhozatalnak.
Ha számokat kellene mondanom, akkor az elsõ kötet 10-et, a második gyenge 7-st, a harmadik erõs 8-at kapna egy 10-es skálán.